Dugaljak, elosztók, hosszabbítók. Villamos eredetű gyulladások.
Egy elektromos készülék attól válik fogyasztóvá, hogy a hálózat részévé tesszük, és abban áram folyik. Ehhez csatlakoztatni kell az eszközt a hálózathoz, amelyre számos megoldás létezik – ebben a cikkben az oldható csatlakozókötésekről és a velük kapcsolatos veszélyekről ejtünk szót.
A legtöbbet használt és legismertebb csatlakozás a dugaszolóaljzat-dugaszolóvilla páros. A terheléstől függően többfajta méretben, védőfölddel vagy anélküli kivitelben, egy-, két-, háromfázisú csatlakozással készülnek. Maga a dugaljzat lehet süllyesztett vagy falra (felületre) szerelt, vagy ezek akár rejtett változatai is. A megjelenés számunkra most nem fontos, a lényeg a csatlakozási elv: egy rendszerint körkeresztmetszetű viIIaszár egy méretben hozzá igazított rugós hüvelybe illeszkedik, ezáltal kellően nagy felületen adja át az áramot. Átadni átadja, de ha az illeszkedés nem elegendően pontos és kellő méretű, akkor nem kívánt melegedés lép fel. Ha a kapcsolat nagyon gyenge, akkor a melegedés mértéke elérheti a műanyag szigetelésbomlási hőmérsékletét, ami végül gyulladást okozhat.
A dugvilla a dugaljzattal egy közdarabon (pl. T-dugó) keresztül is csatlakozhat. Ennek a lényege, hogy egy aljzatba több dugvilla is csatlakozhat egy elosztó közbeiktatásával. Maga a kapcsolat azonos elven jön létre, mindössze a csatlakozások száma növekedik meg. A hibaforrások száma így megnövekszik, továbbá fokozottabban jelentkezik a túlterhelés kockázata is.
A hosszabbító már a csatlakozási pontot is távolabb engedi a dugaljzattól. A végén lehet egy lengődugaljzat, vagy akár egy elosztó is. Itt még több hibalehetőség adódik, mivel a kábel kötéspontjai és maga a vezeték sérülései is lehetnek melegedési pontok.
Pontos statisztika ugyan nincs arról, hogy a csatlakozók hibái hányszor okoztak tüzet, de megkockáztatom, hogy a villamos eredetű gyulladások között ez az első számú keletkezési ok, emiatt érdemes ezzel a kérdéssel külön is foglalkoznunk.
Néhány példán keresztül vizsgáljuk meg a lehetséges hibaforrásokat – a teljesség igénye nélkül.
Tűz az ágy mögött
Szilveszter előtti készülődés, a régi pesti bérházban az ifjú bérlő éppen hazaért a vásárlásból, bekapcsolja az előző nap édesapjától kapott olajradiátort és elvonult a fürdőszobába tusolni. Az utcán egy járókelő arra lett figyelmes, hogy az emeleti ablakból füst szivárog.
Felszaladt, csengetett, de a csengő nem szólt, betörte az ajtót és kimentette az ifjú hölgyet a zuhany alól. Eddig a legszebb bulvárhír, ami ráadásul igaz is…, de a lakás csúnyán kiégett. A bérbeadó és a biztosító az új fűtőtestre gyanakodott, ezért tűzvizsgálatot kért.
A szemlén látható volt, hogy az ágy teljesen elégett, a környezete is hőtől károsodott. Az oldalfalról a vakolat levált, az ablakok kiégtek. A tűz keletkezési helye a falon kirajzolódott, nem teljesen szabályos V-alakú égésnyom alapján volt vélelmezhető.
Az olajradiátor a tűzben kiégett, de a belső villamos vezetékein azon kívül, hogy a szigetelés leégett, semmi más értékelhető elváltozás nem volt látható. Ez arra utalt, hogy a készülékben már nem volt feszültség, amikor a tűz elérte. A nagy mennyiségű törmelék aprólékos válogatása és eltávolítása során a falba süllyesztett kettős, földelt dugaljzat maradványai előkerültek.
Az érintkező lemezeket összeszorító egyik patkórugó hiányzott, itt a lemezek jelentősen szét voltak nyílva. A szétnyílt lemezvégen egy olvadási nyom is azonosítható volt. Ez a jelenség akkor jön létre, ha a dugaljzat lemezei a rugó nélkül szétnyílnak, emiatt a csatlakozás bizonytalanná válik, esetleg a villásdugót sem megfelelő mélységben nyomták be. Emiatt az érintkező felület lecsökken, bizonytalanná válik, az érintkezési helyen az áramfolyás hatására melegedés lép fel, és végül a szigetelés vagy a dugó műanyag része meggyullad.
A tűz során a fűtőtestnek csak annyi szerepe volt a gyulladásban, hogy áramterhelést adott a hibás csatlakozásnak. A rendellenes melegedés során az átfolyó áram mértéke nem nő meg, ezért azt a védelem nem tudja érzékelni. A hálózati védelem csak akkor lépett működésbe, amikor már a kialakult égés miatt zárlat keletkezett.
Tűz a fészerben – amikor a hóhért akasztják
Egy békés falucskában, egy villanyszerelő háza mellé épített melléképületben egy kora őszi délután csaptak fel a lángok. Mentették, ami menthető, de a fészer odalett. Az építmény falai acélkeretre szerelt OSB-lapok voltak, ezért a falakon kirajzolódó égésnyomokat hiába kerestük volna, a keletkezés helyére nem sok támpont adódott.
Mivel az elmondás szerint a fészer villamos táplálását egy 5×2,5 MT kábelen oldotta meg az egyébként villanyszerelő végzettségű tulajdonos, így annak nyomvonalát követtük végig a maradványok között.
A kábel végén a lengődugalj közelében sikerült megtalálnunk a lámpa dugvilláját. Az egyik szára kormosan, de egészben került elő, míg a másik fele teljesen kiégve, két darabban.
A róluk készült közeli képeket szakértőnknek megküldtük, aki megállapította, hogy a töréspontban göbösödés látható, a villaszár elhajlott. Ezek alapján nagy valószínűséggel feltételezzük, hogy a használat során a villaszár elhajlott, majd azt visszahajlították. Ekkor repedések keletkeztek az anyagban, amely hatására korrózió indult meg. A korrózió hatására a fémes kapcsolat a villaszár két része között tovább romlott, míg az áramfoIyás hatására addig melegedett, míg szét nem esett a kapcsolat. A gyulladás oka tehát a helytelen használat, vagyis a sérült csatlakozó szakszerűtlen „javítása” volt.
Néhány jellemző hiba, amely tüzet okozhat
- Vékony villaszárú dugaszolóvilla normál földeIt dugaljba való behelyezése, emiatt az érintkezés bizonytalan lehet.
- Dugaszolóaljzat szerelésekor a rugók kihagyása (amennyiben vannak), hiányzók pótlásának elmaradása.
- Elöregedett, rugalmatlanná vált érintkezőlemezek további használata.
- Egyszer már besült dugaljzat, dugvilla további használata.
- Dugvillák sérült villaszárainak javítgatása, visszafordítása.
- Elosztók kapcsolóinak terhelés alatti kapcsolása.
- Elosztók túlterhelése.
- Elosztó-, hosszabbítóvezetékek sérüléseinek szakszerűtlen javítása.
- Gyakori a házilag összetákolt hosszabbító és elosztó, a legtöbbször szakszerűtlenül blankolt sokeres vezetékkel, érvéghüvely használata nélkül, sokszor évtizedes használat után „újjávarázsolva”.
Forrás: Villanyszerelők Lapja